Pécsi Tudományegyetem

Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar

 

Aktuális kutatások

Nyomtatóbarát változatPDF változat

Dr. Györkő Enikő PhD

 

Számérék fejlődése

 

A számérzék olyan veleszületett potenciál, amely intuitív módon megragadhatóvá teszi a számok jelentését, támogatja a mennyiségek változásának gyors megítélését becsléssel, felismerhetővé teszi a számosság változását, az ésszerűtlen eredményeket, illetve flexibilisen kezeli a numerikus helyzeteket. A numerikus tudás komplex és érzékeny területe a kognitív fejlődésnek, ezért a számérzék tipikus és atipikus fejlődése számos pszichológiai és pedagógiai kérdést vet fel. A vizsgálatban a számérzék öt területének mérésére a Number Sense Screener (Jordan et al, 2012) szűrőeljárást alkalmazzuk

 

Kérdések:

-          Vajon az iskolai oktatást megelőzően mérhető-e diszkriminatív teljesítmény az öt-, hat- és hétéves óvodáskorú gyermekek körében. Amennyiben a feltételezésünk szerint 12 hónapos idő intervallumban fejlődési eltérés igazolható, úgy lehetőség nyílik egy új, szűk életkori keresztmetszetre hangolt preventív szűrőeljárás bevezetésére.

-          Feltételezhető, hogy a számérzék vizsgált területei közül, mint a számolási képesség, a számismeret, a mennyiség összehasonlítása, a nem-verbális számolás, a szöveges feladatok, a számkombináció közül az utóbbi két numerikus feladat kihívás lesz a korosztályok számára, amely az egyéni különbségek hangsúlyozásában nyújthat további információt.

-          További kérdés, hogy ebben az életkorban, a formális oktatást megelőzően, milyen megoldási stratégiákat alkalmaznak a gyermekek

 

 

Számérzék és a téri-vizuális memória kapcsolata

 

A fejlődés neuropszichológiai eredmények egyértelművé tették, hogy összefüggés mutatható ki a munkamemória és a területspecifikus ismeretek között. A kapcsolat a specifikus ismeretek hozzáférését, tárolását és előhívás kapacitásnövekedését befolyásolja. A legtöbbet vizsgált területe a numerikus ismeretek és az emlékezeti funkciók interakciója. A fejlődési vizsgálatok, amelyek a korai évektől (Dumontheil, Klinberg, 2012,) az iskoláskoron átívelnek (Bull, Espy, Wiebe, 2008, Kroesbergen, Van Luit, Aunio, 2012) a nyomon követett változásokkal, hangsúlyosan kiállnak amellett, hogy kölcsönös viszony igazolható az emlékezet, a tanulás és a numerikus tudás között.

 

Kérdések:

-       Mérni kívánjuk a téri munkamemória és a téri tanulás kapcsolatát. Feltételeztük, hogy jelentős javulás tapasztalható majd a téri munkamemória tanulási próbái között, és az életkori csoportok (öt, hat, hétévesek) között teljesítmény különbségeket diszkriminálhatunk.

-         További teoretikus kérdésünk a késleltetés utáni teljesítményre és a téri lokalizáció megtartására irányul. A vizsgálat első szakaszának befejezése után, egy 15 perces késleltetéssel, az elsajátítás és a felejtés különbözőségeit kívánjuk feltárni az öt-, hat-, és a hétévesek eredményeit tekintve.

-          Azonkívül kerestük a munkamemória és a numerikus területek kapcsolatát. Egy korábbi, 7 és 14 éves korúak csoportjában végzett kutatás jelentős korrelációt igazolt a munkamemória és a matematikai teljesítmény között (Gathercole et al., 2004). Elgondolásunk szerint a számérzék valamennyi területének teljesítménye összefüggésbe hozható a munkamemória téri komponensével az óvodáskorúak körében is.

 

Numerikus képességek atipikus fejlődése:

A kutatásunk célja, hogy feltárja a számérzék atipikus fejlődésének jellegzetes vonásait koraszülött gyermekek csoportjában, illetve összefüggést keressen a gesztációs változók és a numerikus képességek fejlődése között. A vizsgálatba neurológiai tünetektől mentes, 1700 g alatt és 26-30 gesztációs hétre született, 5 éves koraszülött gyermekeket válogattunk, illesztett mintával. A vizsgálatban a számérzék öt területének mérésére a Number Sense Screener (Jordan et al, 2012) szűrőeljárást alkalmazzuk.

 

Kérdések:

-         Mely területen és milyen minőségben térnek el az öt éves koraszülöttek az NSS eljárással mért számérzék teljesítménye az illesztett mintához képest

-        Van-e eltérés a választott stratégiákban az aritmetikai műveletek végzésekor a két csoport között

-          A koraszülöttség önmagában hordozza az atipikus fejlődés kockázatát. Előző kutatásunkban (Györkő, Lábadi, Beke, 2012) összefüggést találtunk a biológiai rizikófaktorok (gesztációs hét) és a vizsgált téri-nyelvi reprezentáció között, ezért feltételezzük, egymásra hatás áll fenn a megrövidült gesztációs hét és/vagy az alacsony születési súlya a számérzék és a téri-munkamemória a neurológiai tünetektől mentes koraszülöttek teljesítménye között.

 

Numerikus képesség és a nyelvi képességek kapcsolata

 

A korábbi kutatások igazolták, hogy a numerikus tudás bizonyos részét nyelvi, verbális formában tároljuk (Spelke, Tsivkin 2001). A numerikus rendszer erősen támaszkodik a nyelvi rendszer működésére, amely több különleges szerepekben ölt testet (Krajcsi, 2010). Általa történik a számossági információ kifejezhetősége, numerikus műveletek kódolása. A verbális rendszer több eleme kritikus tényezője a numerikus gondolkodásnak. ezek közül különösen fontos a számok pontos címkézése (diszkrét reprezentáció), helyi érték alapú gondolkodás (kombinatorikus), számnevek általánosítása és velük való kombinálás (rekurzivitás).

További az is közismert tény, hogy a nyelvi és numerikus reprezentáció érzékeny fejlődési területe a gyermekek kognitív képességeit tekintve.

 

Kérdések

-          Mennyire érzékeny kapcsolat áll fen a nyelvi, fonológia fejlődés és a numerikus tudás használata között

-        Számos nyelvi tényező (fonetikai-, fonológiai tudatosság, téri nyelv használata) milyen kapcsolatot mutat a számérzéken belül a legérzékenyebb fejlődési területekkel, mint a numerikus távolság megítélésével és szöveges feladatok megoldásával.

 

 

 

Dr. habil Boronkai Dóra PhD

 

A konverzációs/kommunikációs képesség fejlődése a kora gyermekkorban

A kutatás témája az anyanyelv-elsajátítással párhuzamosan kialakuló társalgási/kommunikációs kompetencia fejlődésének vizsgálata gyermekek társalgási szövegeinek elemzésén keresztül. A kutatás elméleti keretét a funkcionális nyelvszemlélet, módszerét a konverzációelemzés adja. A vizsgálat során anya-gyermek és gyermekek közötti spontán társalgások elemzésére kerül sor, diktafonnal rögzített és transzkripciós jelekkel átírt szövegkorpuszon. A kutatás kiemelt szempontjai: a szomszédsági párok megjelenése, a beszélőváltási stratégiák alkalmazása és a hibajavítási mechanizmusok.

 

Kérdések:

Az anya nyelvhasználata milyen módon segíti elő az anyanyelv elsajátítása mellett a konverzációs képesség fejlődését?

A társalgási stratégiák mely életkortól kezdődően és milyen ütemben alakulnak ki a kisgyermekek kommunikációjában?

 

Speciális kommunikáció, kommunikáció fogyatékkal élőkkel, kommunikációs érzékenyítés

A kutatás célja egy kommunikációs érzékenyítő program kidolgozása és tesztelése leendő óvodapedagógusok és tanítók körében. A program bemutatja a sajátos nevelési igényű és a fogyatékkal élő (mozgásszervi, látószervi, hallási, értelmi, és beszédfogyatékos) gyermekek kommunikációs sajátosságait, összefoglalja a velük való kommunikáció kihívásait, a leggyakrabban előforduló hibás stratégiákat, átadja az integrált-inkluzív nevelés során alkalmazható hatékony kommunikációs és konfliktuskezelési technikákat. A program célja a kutatásban részt vevő alanyok kommunikációjának, empátiájának, toleranciájának fejlesztése, kommunikációs érzékenyítésük a fogyatékkal élő gyermekek iránt. A kutatás az érzékenyítő program eredményességét, a szemléletformálás mértékét egy bemeneti és egy kimeneti kérdőíves vizsgálattal, valamint fókuszcsoportos interjúval vizsgálja. A vizsgálat fő szempontjai a következők: mit tekintenek a pedagógusjelöltek fogyatékosságnak, hogyan észlelik a fogyatékosnak tartott személyeket, milyen előítéleteik és tapasztalataik vannak a fogyatékosokkal kapcsolatban, hogyan viszonyulnának hozzájuk különböző helyzetekben.

Kérdések:

Milyen mértékben változott a résztvevők tudása a sajátos nevelési igényű és fogyatékkal élő gyermekekkel szemben?

Milyen mértékben változott a résztvevők attitűdje a sajátos nevelési igényű és fogyatékkal élő gyermekekkel szemben?

Milyen módszerek (filmelemzés, szimuláció, saját élményű tanulás, személyes találkozás…) bizonyultak hatékonyabbnak az érzékenyítés során?

Milyen időtartam alatt érhető el számottevő eredmény a szemléletformálás során?

 

Fogyatékkal élők társalgásainak konverzációs és nyelvi jellemzői

A kutatás célja a fogyatékkal élők kommunikációjának vizsgálata (különös tekintettel az értelmi fogyatékkal élők társalgásaira). A vizsgálat során a spontán társalgásokból, narratívákból és/vagy médiadialógusokból álló szövegkorpusz a konverzációelemzés módszerével kerül feldolgozásra. Az elemzés fő szempontjai részben a diskurzusok konverzációs jellemzőit (belebonyolódás, kihátrálás, szekvenciális rendezettség, beszélőváltás, hibajavítás) érintik, emellett komplex nyelvészeti elemzést is végeznek (pl. szókészlettani, mondattani elemzések) a fogyatékkal élők kommunikációjának empirikus vizsgálata céljából.

 

Kérdések:

Milyen belebonyolódási és kihátrálási stratégiákat ismernek és alkalmaznak az értelmi fogyatékosok?

Hogyan alakul társalgásaik szekvenciális rendezettsége?

Milyen beszélőváltási stratégiákat alkalmaznak a kommunikáció során?

Milyen típusú és mennyiségű nyelvhasználati hibát vétenek, és hogyan javítják tévesztéseiket?

Milyen a társalgások és a narratívák szóhasználata és mondatszerkesztése (szófajstatisztika, iterációs index, mondatszerkesztés, szinteződés stb…)?

Milyen eltérések figyelhetők meg ép értelmű személyek társalgásainak elemzésével összehasonlítva?

You shall not pass!