Pécsi Tudományegyetem

Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar

 

Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjban részesült Huth Anita

Nyomtatóbarát változatPDF változat

Huth Anita harmadéves szociális munka alapszakos hallgató a Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Karon. Szorgalma és kiváló tanulmányi eredménye, rátermettsége és izgalmas kutatói munkássága, valamint témavezetője, Dr. Varga István bíztatása már több ösztöndíj elnyeréséhez is hozzásegítette. Idén Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjban részesült, az erről szóló oklevelét Prof. Dr. Szécsi Gábor dékán úrtól a Kari Tanácson vehette át, ami után egy interjút is készítettünk vele.

 

Miért választottad ezt a szakot? Miért gondolod úgy, hogy hozzád illik ez a hivatás?

Gyerekkoromtól fogva valamilyen segítő szakmát szeretettem volna tanulni, illetve majd abban dolgozni is. Akkoriban az egészségügyi vonal erősebben jelen volt, biztos köze volt ehhez annak is, hogy a családban többen ápolónőként dolgoznak/dolgoztak. Végül megszereztem egy egészségügyi szakképzettséget, ezután jöttem a PTE KPVK szociális munka szakra. Olyan munkát szeretnék végezni, amelyben hozzájárulhatok az emberek életszínvonalának, életminőségének javításához. Türelmes, empatikus és érzékeny ember vagyok, utóbbit tudnom kell a helyén kezelni, mert a szociális szakma érzelmileg nehéz és megterhelő. Folyamatosan kapok külső visszajelzéseket arról, hogy illik hozzám ez a szakma, ami jól esik, és számomra fontos, erőt ad, főleg, hogy a szociális szférában dolgozó személyek is mondják, akik már régóta benne dolgoznak, úgyhogy ez megtisztelő, illetve vannak közöttük példaképeim is, hogy ilyen szociális munkás szeretnék lenni. A legfontosabb pozitív visszajelzések számomra pedig a kliensek véleménye volt, hisz a munka értük folyik.

 

Mi az, amit megtanítanak neked az egyetemen erről a szakmáról? Milyen tárgyaid vannak, és milyen szemlélettel gazdagítanak az oktatók?

Elméleti és a gyakorlati tudást is igyekeznek átadni az oktatók. Úgy gondolom az elméleti tudás azért szükséges, hogy megértsük a társadalom, az intézményrendszerek és az emberek működését, a szakma sajátosságait, lehetőségeit.. Kiindulási alap, amely segíthet a munkánkban. A könyvek természetesen kevésbé mutatják be a szakma nehézségeit, árnyoldalait, viszont az oktatók őszintén beszélnek róla, nincs tabutéma, kérdezhetünk, kölcsönös tapasztalatcsere történik. A gyakorlati tudásra igyekeznek a hangsúlyt helyezni, mivel azzal tudunk produktívabb munkát végezni. Megtanítják nekünk például azt a szakmáról, hogy mennyire nagy szükség van rá, hogyan lehetünk eredményesebbek benne, az akadályokat hogyan győzhetjük le, illetve, hogy mennyire színes ez a szakma, mert a csecsemőkortól az idős korig bárkivel foglalkozhatunk. Többféle szemlélettel gazdagítanak, amely a legjobb, mert nem csak egy nézőpontból vizsgálják az adott dolgokat, hanem körüljárják azokat, teret hagyva az önálló vélemény kialakításának. Alapvető az emberi méltóság tisztelete, az elfogadás, empátia, kreativitás (szakma nehézségeiből adódóan). A humort, mint eszközt a szociális munkában, amivel egyetértek, mert a saját munkámban is tapasztaltam, hogy elengedhetetlen és könnyebben, gyorsabban kialakul a segítő-kliens közötti bizalmi kapcsolat. Végzős hallgatóként már a szakdolgozat szemináriumok vannak, illetve már a szakdolgozatot leadtam, a záróvizsgára való felkészítésben segítenek, és pszichológia szigorlat is vár rám. Gyermekegészségügy, fogyatékos személyekkel és a gyermekekkel-fiatalokkal történő szociális munka, esetelemző kurzusaim vannak. 

 

Milyen kutatásokba lehet bekapcsolódni hallgatóként?

A szakunknak megfelelően bármilyen kutatásba bekapcsolódhatunk, elkezdünk kutatni egy adott témában, amelyben témavezetőnk segít, illetve az Illyés Gyula Szakkollégiumba is jelentkezhetünk, ahol a szakkollégium vezetője és a tagok is segítik a munkánkat.

 

Mi a te kutatási témád, milyen kérdések érdekelnek, és ki segít neked ezen a területen?

A kutatási témaköröm a családon belüli erőszak, amelynek két része van, a nők elleni erőszak vizsgálata párkapcsolatban és házasságban, illetve a bántalmazó családban élő gyermekek helyzete. Jelen kutatásban olyan kérdések érdekelnek, mint az, hogy milyen hatással van a gyermek pszichés és szociális fejlődésére, ha egy bántalmazó családban él, hogyan alakul a nőkről alkotott képe a fiú és lánygyermeknek egyaránt, milyen gondolkodásmódot közvetít az elkövető a gyermeknek, hogyan alakul az anya-gyerek és az apa-gyerek kapcsolat a bántalmazó apa hatására. A kutatás kezdetétől fogva a témavezetőm Dr. Varga István, úgy gondolom, hogy gördülékeny a közös munka, türelmes és mindenben megkapom a segítséget, támogatást. Mindig megosztja a véleményét azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne tovább fejleszteni a kutatást, milyen lehetőségek rejlenek benne, illetve teret ad annak, hogy összehangoljuk az én érdeklődésemmel, képességeimmel.   

 

Miért pályáztál a Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjra?

A témavezetőm, Dr. Varga István mindig is támogatott az ösztöndíjak megpályázásában, mert úgy gondolja, hogy a szakmai-közösségi munkám miatt sikeresen elnyerhetem azokat, jómagam kevésbé hittem ezt el, de bíztam az ő véleményében és szakértelmében, ezért pályázni kezdtem a különböző ösztöndíjakra. Elérte azt, hogy már magamtól pályázzam meg az ösztöndíjakat, bízva képességeimben, a Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíj volt az első. Úgy gondoltam, részt vettem annyi hazai és nemzetközi konferencián, publikáltam, illetve közösségi munkáim is voltak, hogy érdemes pályázni az ösztöndíjra.

 


Milyen érzés, hogy sikerült is elnyerned?

Meglepődtem, amikor olvastam a hivatalos levelet a sikeres ösztöndíj pályázatomról, mert tisztában voltam vele, hogy rajtam kívül még mennyi tehetséges diák is pályázott rá, akik ugyancsak megérdemelték volna a Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjat. Zavarba ejtő és nagyon boldog vagyok, hogy elismerték az eddigi munkámat. 

  
Mit mondanál, miért érdemes a PTE KPVK szociális munka képzését választani, miért jó itt ezt tanulni?

Magamnak is hálás vagyok, amiért akkoriban a PTE KPVK-án jelöltem meg a szociális munka szakot, mert úgy gondolom, hogy nagyon jó oktatóink vannak, akik minden diákban észreveszik azt, hogy miben tehetségesek, ügyesek és abban segítik, támogatják őket, illetve intelligensek, nagy tudásúak, emberségesek és közvetlenek. Megtisztelő azon az egyetemen tanulni a szociális munka szakot, ahol elsőként indult nappali képzésen (1989). Életem legjobb döntése volt. :)


Te ilyen sikeres hallgatóként hol képzeled el magad a munka világában, miután végeztél?

Először is köszönöm, hogy sikeresnek neveztél, jó érzés. Annyi lehetőség van, hogy kicsit érzem a bőség zavarát, de a szívemhez közel áll a Családok Átmeneti Otthona, amiben rövid ideig dolgoztam is családgondozóként, illetve a jelen kutatásomban is nagy szerepe van. Az elmúlt hónapokban egy új célcsoport is elkezdett érdekelni, a sérült emberekkel történő szociális munka, mert volt egy műtétem, amelynek következtében pár hónapig mozgásomban korlátozott vagyok, és így nehézségekkel is szembesülök, amelyeket meg kell oldani, sokszor megfelelő segítség nélkül. Igazán ekkor jöttem rá, hogy bármilyen sérültséggel rendelkező ember mennyi akadállyal, nehézséggel találkozhat, amelyre sokszor még az emberek közönye, előítélete is rátesz. Az egyik legfelháborítóbb számomra az, hogy sok helyen nem valósul meg az akadálymentes környezet, amely szerintem manapság alapvető emberi jog. A válaszomból látszik, hogy még nincs kiforrva ez, hogy a szociális szférában hol fogok elhelyezkedni.

rovat: 
You shall not pass!