Pécsi Tudományegyetem

Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar

 

Tapasztalatok, beszámolók

Nyomtatóbarát változatPDF változat

Bráz Máté Milán
Erasmus beszámoló

Az Erasmus ösztöndíj nagy lehetőség mindazoknak, akik világot látnának, vagy idegen nyelvet tanulnának. IV. évfolyamos tanító szakos hallgatóként a Lipcsei Egyetem Neveléstudományi Karán tölthettem egy félévet Erasmus programmal. Azért esett a választásom Németországra, mert nagyon szeretem a német nyelvet, a Tolnai Német Nemzetiségi Baráti Kör kórusában is éneklek, egykor magam is vezettem.

Kint tartózkodásom alatt eleinte nem volt könnyű a boldogulás, de napról napra gördülékenyebben ment a német nyelv. Ebben segített az is, hogy egy olyan lakást tudtam bérelni, ahol három német hallgatóval lakhattam együtt.

A Lipcsei Egyetem hallgatóiból álló csoport nagyon sok kirándulást szervezett külföldi diákok számára. Így eljuthattam Potsdamba, Drezdába, Weimarba, Quedlinburgba, Sächsische Sweiz Nemzeti Parkba és két napot töltöttem Berlinben is. Ezen kívül rengeteg programot szerveztek a városon belül is.

Szakmai tapasztalattal is bővültem, hiszen lehetőségem nyílt egy ottani általános iskola oktatását megfigyelni, részt venni benne. Az egyetemen mindenki közvetlen volt velem, segítőkész és előzékeny.

A hallgatók által megszervezett kirándulások során megismerkedtem sok külföldi diákkal, akikkel kialakult egy kis csoportunk is. Lengyel, orosz, cseh, francia diákok alkotják velem együtt. Velük főztünk, kirándultunk, szórakoztunk együtt és természetesen a német volt a közös nyelv.

Ezt a félévet soha nem fogom elfelejteni, rengetek pozitív tapasztalatot szereztem. Aki még nem biztos abban, hogy kimenjen-e külföldre Erasmus ösztöndíjjal, csak azt tudom mondani, hogy tegye! Ha jó idegen nyelvi képességei vannak, könnyű dolga lesz, ha nem biztos a nyelvben, akkor pedig nagyon sokat fejlődhet. Egy ilyen lehetőséget nem szabad elszalasztani!

Bráz Máté Milán

 

 

 

 

 

Heronyányi Dániel
"Ösztöndíjjal Németországban" Erasmus beszámoló

A PTE Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar III. éves szociális munka szakos hallgatójaként Erasmus-pályázattal ez évben lehetőségem nyílt a németországi Hildesheimben, a HAWK University of Applied Sciences and Arts egyetemen tölteni fél évet. A készülődés izgalmait követően (pályázatírás, kiutazás, a kinntartózkodás megszervezése) 18 órás buszozás után éjjel érkeztem Hildeshembe, ahol amerikai, török, spanyol, szlovén, lengyel, finn, svéd és lett diákokkal a HAWK University of Applied Sciences and Arts egyetem Szociális munka szakának hallgatói lettünk néhány hónapra.

Bár évekig tanultam németül itthon, az első napokban nem volt könnyű megszólalnom. Aztán egyre jobban megszoktam, néhány hét után pedig már azon kaptam magam, hogy németül is gondolkodom. Mivel az angolt korábban csak alapszinten tanultam, örültem, hogy az egyetemen a szakmai tárgyakon túl a német mellett angolt is tanulhattam.

Mennyiben más az egyetemi oktatás és az egyetemi élet Németországban, mint nálunk? Sokkal több a szóbeli megnyilvánulás, a csoportmunka az órákon (amelyek szombaton vagy akár vasárnap is lehettek). Erasmusos barátaimmal nemzetközi esteket szerveztünk, amelyeken bemutattuk saját országunk szokásait, megkóstoltuk egymás ételeit. A kinn töltött félév során eljutottam Hannoverbe, Hamburgba, Brémába a Beck's sörgyárba, Berlinbe és Halsdorfba a német barátaimhoz.

Az Erasmus ösztöndíjjal Németországban töltött félév egy hatalmas KALAND volt számomra. Ha tanácsot kérne tőlem egy alsóbb éves hallgató, hogy pályázzon-e Erasmus ösztöndíjra, azt mondanám: „Ha érzel magadban elszántságot, hogy belevágj: Tedd meg! Nem fogod megbánni!"

Heronyányi Dániel

 

 Heronyányi

 

 Heronyányi

 

 Heronyányi

 

 Heronyányi

 

 Heronyányi

 

Dr. Oroszi Viktor György
„Egy év alatt Anatóliától Lappföldig" - Erasmus beszámoló

Nem vagyok a végletek embere, de 2013 folyamán valahogy mégis sikerült a határokat feszegetnem... A Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar oktatójaként két alkalommal is részt vettem az ERASMUS élethosszig tartó tanulás programjában, s két olyan egyetemet ismerhettem meg, ahová a Gazdaságtudományi és Turisztikai Intézet hallgatói is bátran pályázhatnak ösztöndíjjal.

Áprilisban Törökországba, az Anatólia nyugati peremén található Usak University-t látogattam meg, s tartottam három előadást az ottani diákoknak hazánk turizmusának alapjairól, fő attrakcióiról. Előtte és utána azonban a lehetőségekhez mérten kiadós kirándulásokat tettem. Például egy korábbi török Erasmus hallgatónk családjának vendégszeretetét élveztem négy napig Isztanbulban, betekintést nyerve ezzel a város nevezetességei mellett (a nagy bazár, Hagia Sophia, Galata-torony stb.) egy török család mindennapjaiba, s a híres török vendégszeretetbe. Ezután sorra jártam Efeszosz és Selcuk ókori romjait, az egerszalókinál grandiózusabb, vakítóan fehér mészkődombjait Pamukkale városának. Anatólia belső területein pedig felfedezhettem Konya városát - a szúfi vallás központját, a híres kerengő dervisek őshazáját, a szőnyegkészítés tradícióját, valamint Kappadókia mesébe illő kőtornyait, sziklatemplomait, földalatti városait és ementáli sajtra emlékeztető erődjét. Mindeközben számtalan új: török, cseh, francia, angol, ausztrál és pakisztáni ismerőst is szerezve. Az usaki egyetemet nemrég (2006-ban) alapították, a campus jelenleg is kialakítás alatt van, dinamikusan fejlődő felsőoktatási intézmény, amely nagyon nyitott más nációk képviselői iránt. Eddig ott tanult hallgatóink, csupán felsőfokon beszéltek a fogadtatásról, s ezt én is megerősíthetem.

Októberben a Finnország északi részét is lefedő Lappföld déli részén, a svéd határ mentén található Kemi-Tornio University of Applied Sciences intézményébe látogattam. Tornio egyébként Szekszárd testvérvárosa, s valamivel kisebb település, ami gyakorlatilag már összeépült a svéd Haparandával. Az egyetem oktatói és hallgatói nagyon büszkék a Finnországban is egyedülállóan jól működő e-learning rendszerükre. Előadásaim hallgatóságának soraiban tudhattam két magyar diákot is, akik jelenleg egy projekt fejlesztésében vesznek részt Tornióban, miután befejezték ott Erasmus tanulmányaikat, s vélhetően egészen jó helyzetből építhetik majd tovább karrierjüket. A finn kultúra mondanom sem kell gyökeresen eltér a Törökországban megtapasztaltaktól, egy dolog azonban közös. A finnek is rokonként tekintenek ránk, magyarokra. Az angolt az utolsó kis boltban is beszélik, de ha valaki a finn nyelvvel szeretne ismerkedni mélyrehatóbban, arra is bőven lesz lehetősége. A környék mind a nyári, mind a téli időszakban számtalan érdekességet kínál az ott tartózkodóknak, a rén- és jávorszarvasokban gazdag végeláthatatlan fenyőerdőktől, évszázados fatemplomoktól kezdve a lékhorgászaton, jégkorongozáson, sífutáson, husky szánnal, vagy hómobillal való suhanáson át, egészen a minden télen megépített Jégkastélyig, a Sampó nevű jégtörő hajóval tett kirándulásig, vagy Mikulásnak az Északi-sarkkörön (Rovanniemiben) fekvő hivatalának meglátogatásáig.

Magam is hallgatóként ismerkedtem meg az ERASMUS programmal még 2003-ban, s elmondhatom az ember sokkal nyitottabb lesz más kultúrák felé, számtalan új ismerőst szerez, ami majd újabb tájak megismerése felé csábítja, de ami ennél talán fontosabb: magabiztosan használja majd azt a nyelvet, amit tartózkodása során külföldön használt, s az önéletrajzában is mindenkinek jól mutat a hosszabb külföldi tapasztalat. Az ERASMUS program támogatásával szakmai gyakorlatot is lehet teljesíteni külföldön. Így könnyebben követhetik azon hallgatóink példáját, akik nem féltek a kihívásoktól s Németországban, Ausztriában, az Egyesült Államokban, vagy Indiában teljesítették gyakorlati kötelezettségüket egy-egy szállodában.

Dr. Oroszi Viktor György
egyetemi adjunktus
PTE KPVK Élelmiszergazdaságtani és Vidékfejlesztési Intézet

 

Oriszi Viktor 

 

Oriszi Viktor 

 

Oriszi Viktor 

 

Oriszi Viktor 

 

Oriszi Viktor 

 

Oriszi Viktor 

 

Erasmus

Erasmus

 

Erasmus

 

 

 

 

 

Dr. Horváth Zoltán, Dr. Oroszi Viktor György, Szabóné Kedves Ágnes
Erasmus beszámoló Heilbronn

Az Erasmus + oktatói mobilitás keretében 2014. április 10-16. között kerestük fel egyik németországi partnerintézményünket, a heilbronni főiskolát.

A Hochschule Heilbronn Baden-Württemberg tartomány egyik jelentős műszaki és gazdasági mérnököket képző intézménye, ahol a Nemzetközi Üzleti Tanulmányok Intézete szállodai és vendéglátóipari menedzsment, turizmus menedzsment és borászat alapszakon valamint nemzetközi üzleti és interkulturális menedzsment és nemzetközi turizmus menedzsment mesterszakon kínál képzéseket.

 Erasmus
 
Képgaléria: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.647448862006961.1073741881.156820941069758&type=3

Angol és német nyelven tartottunk előadásokat Magyarország borvidékeiről, a Balaton régióról, rendezvényturizmusról, világörökségi helyszínekről, Hévíz szerepéről a gyógyturizmusban és az országimázsban, a hungarikumokról, és a magyar gasztronómiáról.

Meglepően keveset tudnak a német hallgatók Magyarországról, az ország turisztikai attrakcióiról. Budapest, Balaton, puszta és gulyás. Igyekeztünk ezt a Magyarország képet színesíteni és kedvet ébreszteni a német hallgatókban egy magyarországi tanulmányi kiránduláshoz, tapasztalatcseréhez. Különösen a borturizmus területén látunk erre lehetőséget. A hallgatók érdeklődéssel vettek részt az előadásokon, meglepően sokat kérdeztek és jegyzeteltek. Az oktatók igyekeztek előadásainkat szervesen beépíteni tanmenetükbe, következő óráikon vissza fognak térni az elhangzottakra.

Megbeszéléseket folytattunk arról is, hogy a borászati menedzsment képzés hallgatói ellátogassanak egy bemutatkozó előadással Karunk Boregyetemi rendezvényére is és bemutassák a Heilbronn környéki borokat.

Utunk során felkerestünk több ausztriai és németországi világörökségi helyszínt is. Jártunk Wachauban és Melkben, ellátogattunk a híres Loisium élményborászatba, Németországban pedig Würzburg, Bamberg és Nürnberg városát valamint a Bodeni-tó látnivalóit kerestük fel.

Mind oktatási, mind nyelvi szempontból hasznos volt ez a látogatás, s reméljük, hallgatóink közül is többen jelentkeznek majd a jövőben Erasmus képzésre a heilbronni főiskolára.

Dr. Horváth Zoltán

Dr. Oroszi Viktor György

Szabóné Kedves Ágnes

 

 

 

 

Erasmus+ beszámoló

Tóth Ágnes Judit

PTE-KPVK környezetkultúra szak

 

Tóth Ágnes Judit vagyok a PTE Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar harmad éves környezetkultúra szakos hallgatója. Az előző félévemet töltöttem Erasmus+ ösztöndíjjal Athénban. Sajnos a karunknak nem volt kapcsolata másik művészeti egyetemmel, mivel ezelőtt nem volt rá igény. A csoporttársammal akivel kint voltam azonban utánajártunk sok mindennek és végül a görögök voltak azok akik nagyon készségesek voltak és szívesen fogadtak bennünket. Azt hiszem mindketten biztosabban vágtunk bele így együtt mint egyedül, így visszagondolva a sok intézkedésre meg kavarodásra egyedül nem tudtam volna végigcsinálni, legalábbis egy nagy adag pánik nélkül biztosan nem.

Szeptember végén utaztunk ki, mert ott csak október elején kezdődött a szemeszter. Emlékszem amint megérkeztünk szinte rögtön bevetettük magunkat a városba. Körbenéztünk, felfedeztük a közeli helyeket, a közlekedést és próbáltuk megszokni azt a mentalitást és légkört ami ott körbevett. A legfurcsább nem is az volt, hogy körülötted mindenki egy számodra ismeretlen  nyelven beszélt, hanem az utcatáblák a boltok neve amiket nem tudsz elolvasni. Még ha akartuk volna sem tudjuk elolvasni, hiszen a görög ABC teljesen más mint amit mi használunk. Talán ezért is kezdtük a tanulást a görög betűkkel, amit a kint tartózkodásunk végére többé kevésbe sikerült is elsajátítanunk.

A beiratkozás pár nappal megérkezésünk után volt. Ez egészen egyszerűen ment nem úgy mint a többi papírmunka. Sajnos nyelvi problémák nehezítették az intézkedést és ezt tovább rontotta, hogy nem kaptunk megfelelő információkat itthon sem. Azért kisebb huzavona után végül is sikerült mindent elintéznünk és végre az ösztöndíjat is megkaptuk.

Athénban az egyik legnagyobb egyetemen tanultunk a TEI of Athens –on, ahol egy épületegyüttesben volt az összes kar. Érdekes volt látni ahogy a különböző karokat egy nagy központi folyosó köti össze, ami olyan forgalmas volt mint egy aluljáró  a belvárosban. Az oktatás kinn egészen más volt,- legalábbis a művészeti karon – mint amit itthon megszoktunk. Míg itthon megkapjuk a feladatot és órán dolgozunk, ott megkapják a feladatot otthon megcsinálják és a következő órán kielemezik. Ez először nagyon furcsa volt főleg, hogy ezek a kielemzések görögül folytak J. Mondanom sem kell nem sokat értettünk belőle. Angol nyelvű oktatás sajnos nem volt, de szerencsénk volt mert olyan tantárgyakat vettünk fel ahol az oktatók beszéltek angolul. Ők mindig elmondták az aktuális feladatokat.

Kapcsolat kiépítés szempontjából viszont egyáltalán nem volt megfelelő az ottani helyzet. A sok erasmus-os elvegyült a tömegben, mindenki más-más karra ment és akik ugyan azon a szakon voltak mint mi – tervezőgrafika - velük sem igazán tudtunk találkozni, mert más óráink voltak más időpontokban. Persze elismerem mi sem törekedtünk eléggé. A görögök híresek a sztrájkokról, felvonulásokról. A kint létünk alatt számtalanszor volt alkalmunk megtapasztalni ez, még az egyetemen is. Hihetetlen de a diákok is sztrájkoltak, ami miatt többször nem voltak óráink.

A tanárok viszont mindannyian nagyon rendesek voltak, tudták, hogy a tanulás csak mellékes szerephez jut a sok új élmény és lehetőség közt. J Azt hiszem amennyire lehetett kihasználtuk a kint töltött időt minden szempontból. Voltunk múzeumokban, kirándulásokon és természetesen láttuk az ókori építészet remekeit is. Diákként sok helyre bemehettünk ingyen pl az Akropolisba is.

Meglepően gyorsan „otthon” éreztük magunkat, voltak olyan pillanatok amikor nem is éreztük úgy, hogy valahol külföldön sétálgatunk. Persze ezt nem mondhattuk el akkor amikor a városban közlekedtünk. Ekkor azért mindig tudatosult bennünk, hogy egy 4,5 – 5 milliós városban vagyunk. A tömeg néha elviselhetetlen volt, a sok egymáshoz közel épült egyforma házak pedig nyomasztóak. Az emberek viszont közvetlenek és ha beszéltek angolul nagyon buzgón elmagyaráztak mindent.

Összességében jól éreztem magam , rengeteg tapasztalatot szereztem, egy kicsit remélem önállóbb is lettem J. Sajnos szakmailag nem adott sokat hozzá az eddigi tanulmányaimhoz, de mindezt kárpótolta a sok élmény amiben részem lehetett.

 

 Erasmus

 

Akropolis

 

 

 Erasmus

 

 

 Erasmus

 Olimpiai Park

 

 Erasmus

 

 

 Erasmus

 Az egyetem

 

Erasmus beszámoló

Nemes Gabriella

Athén, 2014. szeptember - 2015. január

 

Harmadéves környezetkultúra szakos hallgató vagyok, a fiatal szak történetében az első, aki Erasmus ösztöndíjjal külföldön is művészeti képzésben akart részesülni. Így aztán a kezdeti nehézségek után adódott athéni lehetőséggel éltem Tóth Ágnes csoporttársammal együtt. Az ott töltött 4 hónap során tervezőgrafika kurzusokat látogattunk. Mivel az itthon tanultak nem kötődnek szorosan a tervezőgrafikához, a kinti tanáraink tanácsára több tantárgyat is kezdő szinten folytattunk, később ezek a már kialakult látásmódunknak köszönhetően aztán nem bizonyultak nagy falatnak.

A szabad kézi rajz volt a legfőbb tevékenység, amely igen hasznosnak bizonyult számomra, egy hosszabb kihagyás után új lendülettel vetettem magam bele, fejlődést is tapasztaltam. Az órák mindegyike görög nyelven folyt, olykor már közben is fordított egy-egy diák, vagy az oktató, de többnyire a végén beszéltük meg a teendőket. Gyakorlati órák lévén sokszor nem volt szükséges hosszabb monológokat folytatni. Otthoni feladatokat is kaptunk, de a legtöbbször helyben rajzoltunk, festettünk. Furcsa volt számunkra, hogy bizonyos tanórákon a feladatra elkészített munkákról 2-3 órán át beszéltek, itt nagyon fontos hogy a hallgató prezentálni, mesélni (és nem csak beszélni) tudjon a munkájáról. A diákok, oktatók nagy része beszél angolul, aki esetleg nem, az is próbál segíteni ahogy tud. Kedvesek, érdeklődőek, bár mindenkiről ez sem mondható el. Az angol nyelvet oly módon remekül lehetett használni, hogy ők maguk sem anyanyelvi szinten beszélik, ezáltal könnyen, segítve értettük meg egymást. A beszédkezdeményezés egyáltalán nem esett nehezemre, hiszen gyakran rá voltam kényszerítve. Görög nyelvi kurzusra is lett volna lehetőség, de a rövid idő miatt nem vállalkoztunk rá. A metrón, órán, innen-onnan összeszedett és megtanult szavakat viszont előszeretettel alkalmaztam angol mondataimban.

Csak jó tapasztalataim voltak a görög emberekkel, az utcán, buszmegállóban is egytől egyig kedvesen válaszoltak, ha segítséget kértünk. Más Erasmusos hallgatókkal viszont nem volt könnyű kapcsolatot kiépíteni, sokan voltunk, bár tervezőgrafikán csak 6-an vagy 7-en. Mindenki más tantárgyakat, más időpontokra vett fel, a találkozás esélye elég alacsony volt a ezer-ezerötszáz fős kampuszon. Az ottani HÖK (ESN) szervezett ugyan programokat, kirándulásokat, de nem túl gyakran és kevésbé ismert helyekre, ezért egy idő után önállóan szerveztünk magunknak ilyen jellegű tevékenységeket. Így sikerült eljutnunk Aegina szigetre, a Meteorákhoz és Santorinire is.

Tudvalevő, hogy a görögök sokszor sztrájkolnak. Az utcai tüntetéseknél gyakran figyelmeztettek ismerősök, hogy veszélyes lehet, ekkor és ekkor ne menjünk a centerbe. Tulajdonképpen a néha nem közlekedő metrón túl csak annyi problémánk adódott belőle, hogy az egyetem művészeti kara is élt néha a lehetőséggel, mindenféle előzetes bejelentés nélkül. (Az összes többi kar épületrésze nyitva volt.) Egyszer nagy meglepetésünkre az egész egyetemet zárva találtuk, kerítésén nagy transzparensekkel. A helyi csoporttársaink sem tudták, nagy szemöldökhúzogatások közepette fordultunk vissza. Viszont abszolút pozitívumként említendő, hogy az egyetem az Erasmusos diákoknak ingyen étkezési kártyát szolgáltat, bár tulajdonképpen ez egyben a diákigazolványunk is volt.

Az ottani "bkv" bérlet 15 euró, amely minimálisan drágább az itthoninál, de van 50 %-os kedvezményű vonaljegyük és sokkal jobb rendszerük, ahol a papirost 70 percig lehet használni az érvényesítést követően. Három metróvonaluk van, amellyel a legtöbb dolog elérhető, ha mégsem, választhatunk a rengeteg buszjárat közül, bár ez a hatalmas lélekszám miatt rizikósabb. A metrót is tömegek használják, de gyakorisága és kiszámíthatósága miatt sokkal előnyösebb. A buszoknak nincsen menetrendje, vagy jön, vagy nem alapon működnek. Athénnak csak egy villamosa van,  viszont ezzel a tengerpartra is eljuthatunk. A válság tulajdonképpen nem mutatkozik sok területen, a rengeteg kiadó és lepusztult üzlethelységen túl más jelét nem láttuk, bár úgy hallottam, ők is olyan nép akik jól ismerik a kiskapukat. Sok az utcaállat, kóbornak nem nevezném őket, inkább mindenkiéi, mivel sokan etetik őket, bár tény hogy sehova sem tartoznak. Athén összképe viszont nem volt túl pozitív, a pár napra ide látogató turistának talán nem tűnik fel, de nekünk volt időnk megismerni, sok szegletét bejárni. Koszos és szagos, egyes utcái irtó nagy kontrasztban állnak egymással, nem is beszélve a gyönyörű művészettörténeti vonatkozásokról, amelyek viszont szép számban vannak jelen.

Sikerült szinte az összes történelmi épületét, épületmaradványát megtekintenünk a görög fővárosnak, emellett múzeumokba is ellátogattunk. Az éjszakai életbe nem kóstoltunk bele túlzottan, viszont láttuk hogy valóban nagyon fontos nekik a társasági élet. Kényelmes népről van szó, akik mindent csak a maga idejében tesznek. Szívesen kávéznak az utcán és mennek étterembe, láthatóan a turisták hadait is rég megszokták. Az árak eleinte enyhén sokkolóak voltak, nagyon drága a kenyér, és a tej sem 200 Ft átváltva. Nem ismerik a zsemlét, a kiflit, sőt, a tejfölt sem. Ez utóbbi véleményem szerint nagy hiba. Irtó finom a souvlaki (gyros), ezt szinte minden sarkon kapni potom pénzekért. Kóstoltunk néhány helyi ételt a menza jóvoltából is, például tintahalas tésztát, vagy a klasszikus feta-olajbogyó kombinációt rózsaszínű pasztával. A kaktuszgyümölcs is ehető, a zöldségesnél szokványos portéka. Nagyon klassz piacaik vannak szerte a városban, minden nap más-más környéken, a felhozatal szemet gyönyörködtető, nagy tömegeket vonzanak. Az időjárásra nem lehetett panaszunk, a karácsonyi kardigános meleg elég szokatlan volt és január közepén sem voltam még trikóban (igaz, ez már Santorinire menet a hajófedélzeten). Diáknak lenni jó Athénban (is), sok helyen adnak kedvezményt vagy akár ingyenes múzeumlátogatást, ez utóbbi 25 éves kor alatt értendő bárkire.
Hosszú távon nem feltétlenül élnék Athénban, de ez a pár hónap nagy tapasztalatcsomagot és élményt nyújtott számomra, és bizony vannak dolgok amiket hiányolok, még ha oly jó is újra itthon.

 

 Erasmus

 

 Erasmus

 

 Erasmus

 

 Erasmus

 

 Erasmus

 

 NafplioErasmus

 Meteora

 Erasmus

 Santorini

 

You shall not pass!