Hallgatói élménybeszámoló

Beszámoló

Az Erasmus+ programról az egyetemen lévő plakátok nyomán és oktatók által értesültem. Nagyon megtetszett a lehetőség és örültem, hogy nem csak engem, hanem egy másik szaktársamat is érdekli az Erasmus+ program. Mikor a honlapon utánanéztünk, egyből ki is választottuk, hogy a mi úticélunk Ausztria lesz, mivel nemzetiségi tanító szakon tanulunk, jó tapasztalatszerzésnek és nyelvtanulási lehetőségnek gondoltuk. Fontos volt számomra, hogy nem egyedül vágok bele, hanem valakivel, akinek ugyanazok a céljai. Miután véglegesen eldöntöttük, hogy pályázunk, beadtuk a pályázatainkat és izgatottan vártuk az eredményeket.

Meglepő volt hallani, hogy a mi karunkról nagyon ritkán mennek hallgatók Erasmus+ -ra, ami lehet, azért van, mert a tárgyak elfogadtatása nem egyszerű. Megkaptuk az értesítést az elnyert pályázatról. Először felvettük a kapcsolatot egy kedves itthoni oktató segítségével a kinti koordinátorral. Az első dolgunk a tematikák elkérése volt, hogy egyeztetni tudjuk azt az itthoni követelményekkel. Amely kurzusokat egyeztethetőnek találtuk, annak a tematikáját letöltöttük és lefordítottuk, majd ezzel kerestük meg az itthoni oktatókat és beszéltük meg, melyek elfogadhatók és melyek nem. Folyamatosan leveleztünk a kinti és az itthoni koordinátorokkal. Lefoglaltuk a szállást és részt vettünk online meetingeken.

Eljött a költözés napja, szerencsére megengedhettük, hogy a szüleink kivigyenek minket Ausztriába. Tele volt a kocsi, mindenki izgult egy kicsit. Végül is csak online történt minden lefoglalás képek alapján. Bennem volt a kérdés vajon olyan lesz-e, amire számítok, tetszeni fog-e? Megérkeztünk a szállásra, bejelentkezünk. Bécsben a 23. kerületben, Liesingben tudtunk egy kétágyas szobát bérelni saját fürdővel egy ÖJAB házban. Próbáltunk jól gazdálkodni az ösztöndíjjal, ezért választottuk ezt. Erre a szállásra havonta 300 Eurót fizettünk fejenként. Felpakoltunk a szobánkba. Nagyon örültem, mikor megláttam, hogy élőben is ugyanúgy néz ki a szállás, mint a képeken. Mikor a bőröndök még elöl voltak és nem pakoltunk ki, fura érzés volt, de miután erőt vettünk magunkon és otthonossá tettük a szobánkat, sokkal jobb volt ott lenni. A körülöttünk lakók is segítőkészek voltak és ha kérdésünk volt, mindig segítettek nekünk. Egyikük egy perzsa lány volt, aki már az elején nagyon barátságosan fogadott minket.

Az első kint töltött napjainkban igyekeztünk kiváltani a megfelelő közlekedési eszközökre a bérletet, hogy minél egyszerűbben utazhassunk. Felkerestük a kerületünkben lévő főállomást, ami szerencsére 5p sétára volt tőlünk, ez egy fontos szempont volt a szállásfoglalásnál. Sajnos, az ottani állomáson nem lehetett bérletet venni, ezért interneten megkerestük, melyik a legközelebbi állomás, ahol ezt megtehetjük. A Wienmobil alkalmazás megkönnyítette az életünket. Ez egy nagyon jó alkalmazás, minden közlekedési eszközt felkínál az utazáshoz, mutatja melyik, mikor, honnan indul. Sokat vonatoztunk és néha metróval, busszal is utaztunk. Természetesen az elején volt, hogy eltévedtünk, de megkérdeztünk embereket, kommunikáltunk és valahogy mindig elértük az úticélunkat.

A koronavírus miatt sajnos ételek megismerésére étteremben, illetve szórakozásra nem volt lehetőségünk. A szabadban lévő látványosságokat igyekeztünk mind felkeresni. Schönbrunn volt a kedvencem, az állatkertet, a várat és a rózsakertet is meglátogattuk.  Természetesen nem egy nap mindet, mert ez nem lett volna lehetséges, hiszen csak az ottani állatkert bejárása egy egész napos programot jelent.  Ismerősök segítségével eljutottunk a Hohe Wand-hoz is, ahol  gyönyörű volt a kilátás és nagyon jó volt a levegő.

A kollégiumtól 5p-re volt egy nagyobb bevásárlóközpont, amit majdnem napi szinten látogattunk. Ott vásároltunk be, legtöbbször mirelit ételeket vagy hideget, mivel csak emeletenként voltak konyhák a szálláson és be kellett osztanunk az ott tartózkodás idejét. Szerencsére az ösztöndíjat jól be tudtuk osztani és mindenre jutott, főleg így, hogy szórakozásra nem kellett költenünk sokat.

A mobilitásunk elején még szerencsére bejárhattunk a kinti főiskolára, ahol nagy szeretettel vártak minket. Az ottani oktatók türelemmel és kedvességgel fordultak hozzánk. A mentorunk nagyon sokat segített nekünk, az év eleji ügyintézésekben, a tárgyak felvételében és az eligazodásban. A kint felvett tárgyaink nagyon érdekesek voltak. Volt köztük iskolai sport, biológia, geometria, zene… Érdekes és új pedagógiailag jól alkalmazható dolgokat tanulhattunk.

Sajnos a kint létünk alatt történt Bécs központjában a terrortámadás is, ami nagyon ijesztő volt, mert tudtuk, hogy ez nem messze történt tőlünk. Aznap Bécsben egy kicsit megállt az élet. Majd a következő napokban át kellett állnunk az online oktatásra a kinti egyetemen. A kinti oktatók nagyon rugalmasan kezelték a helyzetet és így is sikeresen el tudtuk végezni a félévet. Nagyon gyermekközpontú az ottani oktatás. Feladatlapokat gyárthattunk, és táblaképeket, hogy hogyan tanítanánk meg a gyerekeknek egy-egy anyagot.

A legjobb a programban az volt, hogy megismerhettük a kinti egyetemet és az ottani tematikát. Sokat használtuk a nyelvet és önállósángunkat is próbára tehettük. Nagyon sok elintéznivalónk volt és mindet sikeresen teljesítettük.  A rengeteg e-mailezésnek köszönhetően, egy német levél megírása már nem okoz gondot számunkra és meg tudjuk értetni magunkat szóban is. A program végére úgy érzem önállóbb lettem, jobban beszélem a nyelvet és örülök, hogy nem vesztettem el a kitartásomat és végig csináltam. Belátást kaptam a kinti életbe és úgy gondolom, később el tudom képzelni azt is, hogy kiköltözzek és ott éljek. Egészen más környezet és más felfogás mutatkozott meg Ausztriában.

Ajánlanám másoknak, mert egy nagyon jó lehetőség az önállóság kialakítására, saját magunk ellátásának megtanulására, a nyelvtanulásra és a legszebb dolog, hogy sok új helyet és embert megismerhetsz, főleg ha a helyzet engedi. Koronavírus nélkül biztosan sokkal élvezhetőbb lett volna a mobilitás, de mi így is feltaláltuk magunkat. Az összes szabadtéri látványosságot, amit tudtunk és időnk volt rá megnéztünk. Sokat sétáltunk, meglátogattuk a környékünkön lévő parkokat. A jövő tervezésében is segít a program. Például nekem nagyon jó volt látni, hogy amit elképzeltem, az úgy van és már biztosan tudom, hogy szívesen élnék kint Ausztriában.