In memoriam Drescher J. Attila

Drescher J. Attila

(1950-2022)

2022. december 21-én súlyos betegségben elhunyt egykori kollegánk, sokunk barátja: Drescher Attila. Közel két évtizedig dolgozott intézményünkben. Vezette az Idegennyelvi Tanszéket, főigazgató-helyettes volt az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolán, hosszú évekig a kollégium igazgatója volt. Német szakos tanár lévén sokat tett annak érdekében, hogy Szekszárdon megindult a német nemzetiségi tanító- és óvóképzés. Kiváló kapcsolatokat ápolt a nemzetiségi önkormányzatokkal, külföldi egyetemekkel, főiskolákkal, s szakmai kapcsolatai révén erősödött nálunk az idegen nyelvi és a nemzetiségi képzés.

Ismertük, szerettük őt: szakmai igényességét, segítőkészségét, jószívűségét, kedvességét, fanyar humorát, utánozhatatlan személyiségét. Attila jelenség volt a főiskolán, majd a karon. Mindenkihez volt jó szava, a nőnapot, a névnapokat sohasem felejtette el.

Szakmai munkája szorosan kapcsolódott Tolna megye kulturális életéhez, közművelődéséhez is. Sokat tett annak érdekében, hogy intézményünk valóban a megye kulturális központjává vált. Itt szerkesztettük a megye egyetlen kulturális folyóiratát, az Új Dunatájt is, amelynek (és elődjének) Attila szerkesztője volt. Nemzetiségi konferenciákat, találkozókat szervezett.

Irodalmár volt. Tanulmányokat, kritikákat közölt, köteteket szerkesztett és novellákat, verseket írt. Fordított (elsősorban kedvenc költőjét, Rilkét), s több fordításkötete mellett önálló könyve is megjent. Díjakat nem kapott, nem vették/vettük észre igazán értékeit. Egyik utolsó versében írta: „Nincs ki megvédjen már / egyszer volt emlékeimtől”.

Attila, itt leszel velünk, a mi emlékeinkben.

N. H.B.

__________________________________________________

Elhunyt Drescher J. Attila 2022. december 21-én, 72 évet élt.

Nehéz leírni ezeket a sorokat, mert véglegessé teszi, hogy húsvétra, nők napjára, névnapokra nem érkeznek többé tőle üdvözletek, jókívánságok, finom kérdések arról, hogy mi van a „Főiskolán”, ahol az Idegennyelvi Tanszéken és Lektorátuson, amelynek tíz éven át a tanszékvezetője volt, hét éven át együtt dolgoztunk. A tanszék nevéből kimaradt az egyik, Attila szívéhez legközelebb álló terület, a német nemzetiségi képzés, amelyért olyan sokat küzdött országosan –, de ha kellett, akár a munkahelyén is. Soha nem felejtjük el Attila irodáját, ahol leülni úgy tudtunk, ha előtte a felhalmozódott iratokat, papírokat elraktuk, ahol néha éjszakákat töltött, mert készült, dolgozott. Amellett hogy a tanszéket vezette, órákat adott, de írt, szerkesztett is, csaknem 20 évig az Új Dunatáj szerkesztőségének a tagjaként. Igazi irodalmár volt, aki a stilisztika szakterületén írta disszertációját.

Magyar és német szakon végzett Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen, mindkét nyelven publikált, előadásokat tartott, kapcsolatokat ápolt kollégákkal kül- és belföldön egyaránt. Több évig a Kar főigazgató-helyettesi feladatait is ellátta. Sopronból származott, és mindvégig nosztalgiával beszélt gyermekkorának helyszínéről. Ám közben Tolna megyeivé vált: nemcsak beilleszkedett, hanem szívvel-lélekkel részt vett a helyi kultúra ápolásában, a közművelődés szervezésében. Először, a szekszárdi évek előtt Dombóváron gimnáziumi tanárként, majd 1993 és 2003 között a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Karán dolgozott. Onnan távozott Budapestre, ahol a Márton Áron Szakkollégium főigazgatói posztját töltötte be. Innen ment nyugdíjba: először Siófokra költözött, majd ezt követően ismét Tolna megyébe, Tamásiba, ahol még ekkor is oktatott.

Attila olvasottsága, műveltsége, udvariassága, fanyar, intellektuális humora és különösen iróniája, mely oly sokszor írásaiban is megcsillant, mindenkit lenyűgözött. Számos esszé, tanulmány és vers szerzője, azonban első és sajnos immár egyetlen verseskötete 2020-ban jelent meg magyar nyelven Mondj hellót a hétfőnek címmel.

Olyan volt kolléga ment el tőlünk túl korán, aki kiváló tanár és kutató volt, és aki akkor is változatlanul alkotott és kutatott, amikor már nem dolgozott a felsőoktatásban.

Hiányozni fog, nyugodjék békében!

Klein Ágnes