Elhunyt Dr. Tolnai Gyula CSc. főiskolai tanár (1940-2019)

Életének 79. évében elhunyt Dr. Tolnai Gyula CSc. főiskolai tanár, aki 1994-2005 között a szekszárdi szociális képzés vezetője volt.  Magyar-történelem szakos középiskolai tanári diplomát szerzett (ELTE, 1964), majd Franciaországban folytatta tanulmányait (IEHEI, Nice, 1969), a szociológia tudomány kandidátusa (1980).

A szekszárdi főiskolán 1989-ben a Magyarországon elsőként indult szociális képzés 1994-ben invenciózus új vezetőt kapott Tolnai tanár úr személyében. Az, hogy 11 éven keresztül, 2005-ig a Szociálpolitikai Tanszék vezetője, majd a Szociálpolitikai Intézet igazgatója volt, a nagy létszámú szekszárdi és székesfehérvári általános szociális munka szak szakfelelősi feladatai mellett a főiskola vezetésében való aktív szerepvállalását is jelentette.

A Szekszárdon töltött évek során a szociális képzés doyenjévé, a szociális munkás hallgatók szeretett „Gyula bácsijává” vált, aki tekintélyt parancsoló termetével, sztentori hangjával, véleményformáló személyiségével, humorával támogatást, biztonságot és példát jelentett. Oktató kollégák szakmai pályáját segítette tanácsaival, közösséggé szervezte a tanszék és az intézet munkatársait. Szociálpolitikusként és felsőoktatási vezetőként részt vállalt a szociális munka professzióvá formálásában, a hazai szociális képzés fejlesztésében, a szekszárdi szociális munkás képzés szakmai arculatának kialakításában, a hallgatók szociális szakmai identitásának megerősítésében. Aktív tagja volt az országos szakmai szervezeteknek, a Magyarországi Szociális Szakembereket Képző Iskolák és Oktatók Egyesületének emblematikus alakja.

Amikor az egykori kollégák, barátok és hallgatók nevében elköszönünk Dr. Tolna Gyulától, egy pillanatra felidézzük, ahogyan a terembe vagy az irodába lépett és ránk köszönt… ahogyan kérdezett, vagy éppen felemelte jobb kezének mutatóujját, hogy nyomatékosítsa szavait… Halljuk, amint óráin a hallgatókat véleményük megfogalmazására ösztönzi, vagy az „E”-épület udvarán a cigarettaszünetekben előadást tart nekik, esetleg egyszerűen csak beszélget velük. Fülünkbe cseng, ahogyan a hallgatókat megszólítja: „Kedves Kollégák!” És mi, akik jól ismertük, azt is észrevesszük, hogy közben elnyom egy ravaszkás mosolyt, mert már tudja, hogy nyert ügye van: elkötelezte őket választott hivatásuk iránt…

Prof. Nagy Janka Teodóra

(a Szociális Tanulmányok Tanszék vezetője PTE KPVK, Szekszárd)