Környezeti nevelés és fenntarthatóság 2.0

  • 6. KISGYERMEKKORI NEVELÉS ÉS FENNTARTHATÓSÁG
    (Horváth Péter János)

    6.1 Bevezetés

    A kisgyermekkorban történő fenntarthatóságra nevelés egyik legfontosabb célja, hogy a gyermekek kritikusabban tudjanak választani a modern tudomány és a technológia kínálta lehetőségek közül. Ez a hagyományos megközelítésektől jelentősen eltérő nézőpontok kialakítását kívánja, hiszen azok gyakran az eredmények kritikák nélküli elfogadására összpontosítottak.

    A gyakorlatban a fenntarthatóságra nevelés integrálódhat és beépülhet a tananyag számtalan területére, pl. „multikulturális és társadalmi nevelés”; „egészség¬nevelés”; „környezeti nevelés”; „médiaműveltség”. Ez egyúttal lehetőséget nyújt a legújabb tantervi kezdeményezések továbbfejlesztésére, a gazdasági, társadalmi és környezeti folyamatok jobb megértésére, a felelős fogyasztói magatartásminták kialakítására, és az erőforrások takarékos használatára.

    A szocializáció és nevelés tekintetében az intergenerációs szemléletet nem lehet kellően felbecsülni. Amennyiben a tudás- és tapasztalat-átadás láncolata gyengül, akkor az újabb generációk jelentős teoretikus és technológiai hátrányba kerülnek elődeikhez képest. Előfordulhat, hogy egy ilyen helyzetben a különféle környezeti kihívásokra adott válaszok eredményessége romlik, így veszélyeztetve a jövőbeli kilátásaikat.

    Ennek elkerülése érdekében a nevelés-oktatás színtereinek átgondolt és aktuális kérdésekkel foglalkozó szemléletben való megszervezése komolyan szerepet játszik a fenntarthatóság vonatkozásában. Így azon a döntéshozóknak, akik a fenntarthatóság kérdésével foglalkoznak, óhatatlanul kapcsolatban kell lenniük más területek (jelen esetben az oktatás-nevelés) vezetőivel is.

    6.2 Nemzetközi tapasztalatok

    Az ENSZ a gyermekek jogairól szóló egyezményében (1989) megerősíti, hogy minden gyermeknek joga van az oktatáshoz és az Agenda 21-ben megfogalmazott prioritásokhoz, amely elsősorban az alapképzés támogatását tűzte ki. 

    A gyerekek már koragyermekkorban megtapasztalják a természeti kihívásokat, és ez az az érzékeny időszak, amikor az alapvető értékeket és attitűdöket megalapozhatjuk. Kutatásokból és tapasztalatokból tudjuk, hogy még a nagyon fiatal kisgyermekek is képesek kifinomult gondolkodásra a társadalmi-környezeti kérdések kapcsán, és hogy minél korábban találkoznak a fenntarthatóság eszméivel, annál nagyobb lehet a hatásuk.

    A fejezetben szó lesz azokról a koncepciókról, ajánlásokról és kutatási eredményekről, amelyek a környezeti nevelési és fenntarthatóságra nevelési kezdeményezéseket vizsgálják koragyermekkorban.

    6.3 Fenntarthatóságra nevelés intézményi szinten

    A fenntarthatóságra nevelés az oktatási intézmények részéről több olyan tevékenységet, illetve lépést feltételez. Természetesen centralizáltabb és döntően kormányzati, állami forrásokból működő intézmények esetében az is elképzelhető, hogy központilag, alaptantervekben egyértelműen meghatározott az, hogy az egyes oktatási intézményeknek milyen feladataik vannak a környezeti neveléssel, vagy éppen a fenntarthatóságra neveléssel kapcsolatban.

    Olyan esetekben viszont, ahol az oktatási, nevelési intézmények tevékenysége kevésbé szabályozott, az adott intézmény vezetői, fenntartói a gyerekek és szülők bevonásával kialakíthatják azokat a prioritásokat, amelyek alapján az adott intézmény nevelési programjában és napi tevékenységeiben megjelenik a fenntarthatóság.

    6.4 A hazai óvodai környezeti nevelés szempontjai

    Magyarországon az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja (ONAP) határozza meg azokat a követelményeket, elvárásokat és alapelveket, amelyek a környezeti nevelés és a fenntarthatóságra nevelés kereteit jelentik. A kisgyermekek környezeti nevelésének egyik alapvető eleme az őket körülvevő környezet megismerése: a gyermek, mint biológiai, társadalmi lény környezete személyiségfejlődésének feltétele és helyszíne is egyben, tehát ezen hatások rendkívüli módon meghatározóak számára.

    Az óvodapedagógusoknak mindig a gyermek érdekeit szem előtt tartva kell a megfelelő pedagógiai módszert kiválasztania a környezeti nevelés megvalósításához. Ez meglehetősen nagy szabadságot biztosít ahhoz, hogy ez a szemlélet az óvodai élet egészében megjelenjen, valamint az óvoda társadalmi környezetében megjelenő társadalmi igényeknek megfeleljen. Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjának a gyermekképre vonatkozó része is kiemeli, hogy a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezet szerepe nagyon meghatározó a személyiség szabad kibontakozásához és fejlődéséhez.

    6.5 A zöld filozófiai és a fenntarthatósági szemlélet erősítése a hazai környezeti nevelésben

    A hazai gyakorlatban a gyermekek tapasztalatokat szereznek a szűkebb és tágabb természeti-emberi-tárgyi környezet formai, mennyiségi és téri viszonyairól. A folyamatban fontos szempont, hogy e sajátos felfedezés során pozitív érzelmi viszonyuk alakuljon ki a természethez, az emberi alkotásokhoz, és megtanulják azok védelmét, az értékek megőrzését.

    A konzervatív zöld filozófia alapvetéseivel összhangban a gyermekek megismerik a szülőföld, az ott élő emberek, a hazai táj, a helyi hagyományok és néphagyományok, szokások, a közösséghez való tartozás élményét, a nemzeti, családi és a tárgyi kultúra értékeit, megtanulják ezek szeretetét, védelmét. Az óvodai nevelés során kiemelt jelentőségű a környezettudatos magatartásformálás alapozása, alakítása is.

    6.6 Felhasznált források

    A fejezet elkészítéséhez felhasznált források tanulmányozása segít a téma alaposabb megértésében.